Állt a pap, hogy a bikára sújtson,
emelt karja már a csapásra készült,
és a bika, amelynek aranyozva villog szarva,
összerogy, nyílik az ütésnek roppant súlyától nyaka,
ám a bárdot vér nem festette,
elpusztulsz, Kadmosz nemes népe,
teljes városoddal,
a földművelők kihaltak földjeidről,
szánnivaló hazám, -
nézd, Bacchus! -
kórhalál ragadozza híres hőseid,
kik tégedet Indiába kísértek,
s messze Keletre lovagoltak,
és a világ szélén jeleidet kitűzték.
